Pontosan 1 órája és 40 perce tetted le a telefont. Elköszöntünk egymástól, még néhány sor üzenet, mert persze a legfontosabbat nem mondtuk ki. Ekkor a racionális énem azt gondolta, hogy a soha viszont nem látásra, hallásra, de az ösztönös, impulzív énem tudta, hogy egyszer újra eljön a pillanat.
A sípszó után csak ültem a kocsiban, és zokogtam. Hazajöttem, és még jobban sírtam. És ez a gyászszerű érzés újra és újra előtör belőlem, gombóc van a torkomban, és könnyek szöknek ismét a szemembe. Nem hittem volna, hogy ennyire nehéz lesz, nem hittem volna, hogy félig belehalok. Vagy talán teljesen. Ha azt mondanám, hogy nincs kedvem tovább élni, nem lenne erős túlzás.
Talán egy forró fürdő jót tesz. Végre átmelegedtem, majd miközben a vízcseppeket törlöm le a bőrömről, meglátom a lila foltokat a fenekemen. Én mondtam neked, hogy elég kemény az övcsatod, de csak kinevettél. Miközben ezt írom, mosolyra húzódik a szám. A szép emlékek még mindig melegítik a szívem.
Teljesen kihűltem a parkolóban. A korláthoz sétáltam, és néztem a helyet ahol először beszéltünk. Most pedig épp utoljára. Mintha csak egy megrendezett jelenet lett volna. Még intenzívebben élem meg a pillanatokat, mint bármikor. Életem legnehezebb döntését hoztam meg, és soha nem csináltam ennyire az ellenkezőjét annak, amire annyira vágytam.
Ürességet érzek belül, ezért is fogtam neki az írásnak. Olyan, mintha Neked mondanám. Még hallom is, ahogy nevetsz a butaságaimon. Mert erre még az utolsó percekben is képes voltál. Hogy irigyeltelek érte! Én pedig remegő hanggal próbáltam elmagyarázni Neked, hogy milyen fontos vagy nekem. És az is maradsz! Nem tudom, hogy képes leszek-e túltenni magam rajtad, vagy minden nap felemészt az a rohadt gondolat, hogy mi lett volna ha…. Amit annyira gyűlölök. Ez a pár szó, és az ember annak ellenére, hogy tudja, ezen soha nem szabad agyalni, mégis ezen pörög, csak hogy mélyebben legyen, szenvedhessen, IGAZÁN.
Belenézek a tükörbe, sehol már az életvidám tekintet. Mit tettél te velem? Most már azért is haragudni fogok rád. Találtam végre egy nyomorult indokot: ekkora hatással voltál rám. Ma épp ezért fogok duzzogni.
Mégis, az utolsó gondolatom elalvás előtt az lesz, hogy nagyon szeretlek…..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: