A kismajom mindennapjai

Részből egész

Valamit nem tudok kiverni a fejemből, miért kellesz Te nekem úgy, mint a levegő? Beleestem ebbe a csapdába még egyszer, amikor Téged elengedtelek, tévedtem.   Hiányzik a mosolyod napról napra jobban, amióta bennem ez a tűz lángra lobbant. Nemcsak Rád gondolok néha, Te már bennem élsz, Veled lett a semmiből minden, részből egész.   Elmúlt… Tovább »

Hogy fogok majd…?

Hogy fogok majd ébredni, ha nem lesz, ki keres? Hogy fogok majd készülni, ha nem lesz, ki engem vár valahol egy ismeretlen helyen? Hogy fogok majd aludni, ha nincs ki álmodik velem, csak Ő jelenik meg álmomban nekem. Ajándékot hoz, ezután édesen nevet, az enyémet nem engedi el csodaszép szeme. Az első perctől kezdve tudtam,… Tovább »

Nem vágyom másra…!

Nem vágyom másra, minthogy Te feküdj mellettem. Nem kellenek hízelgő szavak, csupán fogd meg mindkét kezem! Ne is nézz rám, attól szerelmes leszek, mivel nem ígértél semmit, ne hagyd, hogy szenvedjek! Szeretnék elaludni Rajtad csendesen, érezni a megnyugvást, hogy itt vagy velem.   Rá kell jöjjek, sajnos ez csak álom, ha ily közel lennél, úrrá… Tovább »

Második nap

Nincsenek szavak. Csak kettő, de az sem fejezi ki igazán, hogy mit érzek. Hiányzol! Szeretlek! Nem tudom, meddig bírom még, hogy nem beszélünk. Már többször is a kezembe vettem a telefont, de mindig ügyesen sikerült visszatennem az asztalomra. Téged is irigyellek, amiért ilyen erős vagy, nem hittem volna, hogy ennyire könnyen fog menni, de hát… Tovább »

Első nap

Nemcsak az utolsó, hanem ma reggel az első gondolatom is te voltál. Annyira beférkőztél már a tudatalattimba, hogy még mielőtt kinyitottam volna a szemem, már elfogott egy rossz érzés, és akkor éles fájdalom nyilallt a szívembe. A hiány. A TE hiányod. Bárhova nézek… Az a rohadt autó is csak rád emlékeztet. Amennyi időt ott eltöltöttünk,… Tovább »

Nulladik nap

Pontosan 1 órája és 40 perce tetted le a telefont. Elköszöntünk egymástól, még néhány sor üzenet, mert persze a legfontosabbat nem mondtuk ki. Ekkor a racionális énem azt gondolta, hogy a soha viszont nem látásra, hallásra, de az ösztönös, impulzív énem tudta, hogy egyszer újra eljön a pillanat. A sípszó után csak ültem a kocsiban,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!